Ezt a részt egyszerűen imádtam,
minden benne volt, amit az első részből hiányoltam. Míg az angyal bevezetés
volt számomra, ebben a kötetben már fordulatos cselekménnyel találkozunk és
meglepő fejleményekkel, jobban előtérbe kerülnek az érzelmek is, valamint
számos meglepetést tartogat a történet, olyanokat, amelyekre nem is gondolna az
olvasó. Mondhatni mesterien megírt regény.
Továbbra is a viktoriánus London
szolgál a történet színhelyéül. Továbbra is Tessa a történet főszereplője, és
mellette nagy jelentőséggel bír még Jem és Will, azonban jobban megismerjük a
többieket is; közelebb kerülünk Sophie-hoz, Charlotte-hoz, Jessamine-hez és még
Henry-hez is. Ebben a kötetben már nem csak "névleg" szereplői a történetnek,
hanem szerves részeivé válnak. Mortmain, a "fő gonosz" a maga fizikai
valójában nem jelenik meg, mégis úgy érezzük, hogy még mindig ő mozgatja a
szálakat. Nagyon megfogott, hogy az írónő nem szerepelteti, ennek ellenére úgy
érezzük olvasás közben, hogy mindvégig ott van valahol a háttérben és úgy lebeg
a szereplők feje felett, mint Damoklész kardja.
A fő rejtélyről még mindig nem lebbenti fel a fátylat Clare, azonban számos titok napvilágot lát. Az előző kötet befejezését adó függővég is feloldódik, azonban nem rögtön kapjuk meg a választ Will igencsak vérforraló viselkedésére. (Kezdetben emiatt a kiszámíthatatlan viselkedése és számos gorombasága miatt nem igazán kedveltem, de miután megtudtam az okát, hogy mit miért tett, kicsit megbékéltem a karakter személyiségével - folyamatosan nyílik meg a történet sodrásában.)
"Valószínűtlen, hogy Mortmain hivatalos csatornákon keresztül tettvolna panaszt az árnyvadászokra. „Felháborító, hogy azárnyvadászok nem voltak hajlandóak mind meghalni, amikor én aztakartam. Kompenzációt követelek. Kérem, a csekket a következőcímre postázzák: A. Mortmain, Kensigton Road 18…"
A fő rejtélyről még mindig nem lebbenti fel a fátylat Clare, azonban számos titok napvilágot lát. Az előző kötet befejezését adó függővég is feloldódik, azonban nem rögtön kapjuk meg a választ Will igencsak vérforraló viselkedésére. (Kezdetben emiatt a kiszámíthatatlan viselkedése és számos gorombasága miatt nem igazán kedveltem, de miután megtudtam az okát, hogy mit miért tett, kicsit megbékéltem a karakter személyiségével - folyamatosan nyílik meg a történet sodrásában.)
Az Intézet elvesztésének a
megakadályozása, és a Mortmain után való nyomozás adja a regény főszálát. Ennek
során számos kérdőjel merül fel a történet szereplői számára az alap problémán
túl. Azonban, ezt a főeseményt tovább fűszerezik a kibontakozó szerelmi szálak.
Kialakul egy szerelmi háromszög, amely még izgalmasabbá teszi az olvasó számára
ezt a kötetet, és már emiatt is várhatja a folytatást.
"Lehet két embert egyszerre szeretni? Tud-e kétfelé hasadni valakinek a szíve?"
Amit az első kötettel csak kecsegtetett az írónő, azt ebben a részben már beváltja. Számos titokról hull le a lepel ebben a történetben, ennek ellenére mégis azt érezzük, hogy tartogat még számunkra meglepetéseket. Ezt a kötetet is úgy zárja le, hogy már a befejezés miatt is tudni akarjuk mi történik a továbbiakban - akár egy új történetszál megnyitása is lehet, és a szereplők köre bővül, amely kíváncsivá teszi az olvasót.
Tetszett a regény mozgalmassága,
nem volt olyan pillanata, amelyben nem történt volna valami, egyszerűen élmény
volt olvasni. Nem voltak benne kiszámítható jelenetek, nem adta meg könnyen az
olvasónak azt, hogy kitalálhassa egyáltalán mit tartogat számára a történet,
fordulatos volt. Árulás, családi kapcsolatok, szerelem, intrika, rejtélyek, ez
mind megtalálható volt ebben a könyvben, mégsem lett elárasztva vele, megmaradt
az egészséges egyensúly.
Értékelés: 5/5 - Ez volt az igazi! Nagyon tetszett, fordulatos volt,
minden megvolt benne, ami kellett, méghozzá egészséges mértékben, pont annyi,
amennyit a történet követelt magának.
2 megjegyzés:
Gyönyörűek a képeid! Imádom őket! <3
Köszönöm!!! ^_^
Megjegyzés küldése