Fülszöveg:
"Valaki vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.
A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal...
Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.
A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett... Noha a férfi tuja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba...
Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is...
Frigg rokkája azonban könyörtelen... Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?"
Az első könyvem volt az írónőtől és nagyon megfogott. Már annak idején a fülszövege alapján érdekesnek találtam, de így az olvasás után még jobban tetszik/tetszett a történet. Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, mert vitt magával a történet, és a szerkesztési stílusa is segíti az olvasót; a párbeszédek dinamikussá teszik nincsenek több oldalnyi leírások, amelyekbe esetenként már bele-bele unnánk és ezek nélkül sincs hiányérzetem, számomra egy teljes egészet alkot a könyv.
Maga a történet is érdekes, a hőseink a 21. századból csöppenek hirtelen, egy varázslatnak köszönhetően a 10. századba - a sötét középkorba a vikingek közé, ahol meg kell tanulniuk boldogulni. Már alapvetően ettől érdekesnek ígérkezik a történet és egy kiváló alapként szolgál, továbbá fűszerezi még nem kevés misztikum, és egy különleges szerelem is a sztorit.
Itt szeretném megjegyezni, hogy minden elismerésem az írónőnek, mert egy kiválóan felépített világot tárt elénk, a karakterek kidolgozottak, mindannyiukat eltudtam képzelni, mindenkire emlékszem, megismertem őket, elém tárult a személyiségük.
Nem akarok sokat a történetről írni, mert egyszerűen olvasni kell. Számomra azonban megdöbbentő volt, ahogy indít a regény. Egy tragédia, veszteség, amely során a Sommerland-testvéreket ismét egymáshoz sodorja az élet. Már itt érezhető volt, hogy közöttük sokkal több van a testvéri szeretetnél; egyfajta bajtársiasság, mély barátság és bizalom húzódik meg mögötte. Ekkor még csak érezzük, azonban a későbbiek során, ahogy halad a történet kiderül, hogy min alapszik ez.
"-Felnőttem? Húszévesen? Szerinted így néz ki egy normális felnőtt?
Alex elmosolyodott, és megcirógatta a lány dühös arcát.
-Hát, igen, szerintem határozottan úgy festesz, mint egy felnőtt nő. Normálisnak, mondjuk, nem mondanálak."
Sonja karakterét nagyon megkedveltem a történet során. Érdekes személyiség tárul elénk, miközben megismerkedünk vele. Érezhető, hogy a "karmikus álmai" hatással vannak az életére, és bizonyos mértékig ebből is ered a visszahúzódása, azonban a testvére és annak zenekara mellett biztonságban érzi magát és a későbbiekben Einarr mellett is; mellettük kivirul és kinyílik a karakter. Mindezek mellett egy nagyon erős, harcos jellem is elénk tárul, aki küzd önmagáért, és azokért akiket szeret.
Alex karaktere is érdekes. A védelmező nagy testvér, a rockzenész, aki ugyanakkor rendkívül érzékeny is. Éleslátása már-már csodálatra méltó, és ezzel nem egyszer húzza ki a csávából barátait a középkorban.
Még egy karakter nem elhanyagolható Einarr, hiszen ő még a másik kulcsfigura ebben a történetben. A hatalmas viking harcos, akinek megdobban a szíve egy "dalnok" lány iránt, de nem is gondolná, hogy valaha is esélye lehet a szerelmüknek. Einarr a külseje és a viking mivolta ellenére egy érző, érzékeny ember képét mutatja vissza a lapokról, aki a szeretteiért mindre képes. Bár már a történet vége felé ő is rádöbben arra, hogy boszorkány anyja (Brenna) nagyban megnehezíti majd az életét.
"Sonja már nem félt. A zene és ő egyek voltak. Már nem fogta vissza a hangját, sem a dal teret követelő erejét. A Scarborough fairt énekelte, és amikor a szám felénél tartott, megpillantotta az egyetlen szempárt, amit keresett. Einarr csodálattal, féltéssel, büszkeséggel vegyes szerelemmel nézte őt. Sonja arca felragyogott, (...)"
A többi karaktert is bátran kiemelhettem volna még, hiszen mindannyian nagyon jól kidolgozottak; a rock banda tagjai: Leif és James, vagy akár Einarr testvérei: Marcus, Asa, Hakon, de Laetitia-t is említhettem volna.
Nagyon tetszett az egészben az, ahogy az írónő elindította egy felütéssel a történetet és gyakorlatilag úgy épült az, mondhatni tégláról-téglára mintegy ház. Nem tört meg sehol sem a sztori, az olvasás során számomra nem voltak nem oda illő részek. A történet szálak váltakozása sem volt fárasztó - mindig a kellő pillanatban jött a váltás. Külön tetszik, hogy azért a skandináv mitológiára épít, hiszen maga Frigg rokkája onnan ered, és erre fűzi fel a misztikus, boszorkánysággal átszőtt történetet. Ugyanakkor mindennek ellenére nem hiányzik a sztoriból egy cseppnyi humor sem, ezek is nagyon jó helyen vannak a történetben egyáltalán nem érzi az ember tolakodónak, vagy túl erőltetettnek. Mindezek mellett számos szép és tartalmas gondolatot is fel-fel csillant a történet.
"Mindannyian cipelünk fájó dolgokat, és mindenkinek a magáé tűnik a legnehezebbnek... Az élet már csak ilyen. De nézd a dolgok jó oldalát! Valami csoda folytán ugyanoda sodródtunk, így van kivel megbeszélni a kétségeinket és a félelmeinket."
A másik dolog, amiért nagyon oda voltam: a versek (vagy dalszövegek)... gyönyörűek voltak és rettentő találóak, szinte már-már hallottam ahogy Sonja és Alex énekli őket. Továbbá rendkívüliek a karmikus utalások, amelyek már szinte hátborzongatóak, ahogy bele vannak szőve a történetbe és azt olvasva, csak csodálkozik az ember, hogy micsoda apróságok és mekkora jelentőségük lett a kötet végére.
Egy dolog volt, ami olvasás során egyszer-kétszer feltűnt nekem: Einarr esetenként 10. századi viking harcos létére meglehetősen 21. századi stílusban fogalmazza meg a mondani valóját. Ezzel szemben viszont a gondolkodása, és a megnyilvánulásai számomra teljesen korhűek voltak. Az előbbit az olvasás után betudtam annak, hogy Einarr Frigg rokkáján keresztül képes a 21. századba menni, ezért az ottani emberekkel való találkozás valamiképp nyomot hagyott rajta. (Ezzel ki is mentettem őt szépen :) )
Összességében nagyon tetszett a könyv, és várom a folytatást, hiszen számos nyitott kérdés maradt még, amelyek remélem a jövőben megválaszolást nyernek. Ez különösen megnyerő a történetben, hiszen az írónő véleményem szerint számtalan nyitott kaput hagyott még, amelyek kíváncsivá teszik az olvasót, és érdeklődéssel tekint a folytatások elé. A történet vége meg egyszerűen kínzás... kérem szépen így nem lehet befejezni egy könyvet! Ennek az első résznek a legnagyobb nyitott kérdése a vége, ilyen függővéget... mikor befejeztem ettől lettem rosszul... egyből a folytatást szerettem volna, hiszen nem lehet az, hogy ilyen befejezés után sokat főjek a levemben, hogy mi lesz az általam megszeretett karakterekkel...
Értékelés: 5/5 - Nagyon szerettem a könyvet, minden betűjét, nem volt olyan pillanata, amikor untatott volna, teljesen magába szippantott a világ. (Arról nem is beszélve, hogy gyönyörű kiadású könyv!)
Külön köszönet:
Nagyon szépen köszönöm az írónőnek, A. O. Esthernek! Nagyon megtisztelt azzal, hogy küldött nekem ebből a csodálatos történetből egy példányt, és így egy különleges olvasmányélményt tudhatok a magaménak. Még egyszer köszönöm! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése